élmény, a mozgás szabadsága

MEDENCE GYÁRTÁS | TELEPITÉS ORSZÁGOSAN

Az uszodatechnika rendkívül összetett szakmai terület: számos speciális ismeretanyag alkalmazásával lehet a telepítést elvégezni. Jelen írásunkban e komplex tevékenységre kívánunk rálátást adni az érdeklődő kollégák számára, többször is nyomatékosítva, hogy cikkünk csupán bevezetésként szolgálhat egy kimerítő továbbképzés előtt, de arra felhívhatja a figyelmet, mennyire fontos az épülettechnikai résszakmák együttműködése.

Az uszodatechnikai téma megközelítésében ki kell jelölni a releváns szempontokat: esetünkben ez a gépészeti rendszerek és a látvány-, élménytechnikai elemek megkülönböztetésével kezdődhet. Persze ez már mesterséges elválasztás: a megbízott villanyszerelő egy komplett vezérlőszekrénnyel találja szembe magát, ahol mindkét csoport elektromos és szabályozási munkáit el kell végeznie. A betáplálás után főkapcsolót, főbiztosítót, áramvédő-kapcsolót stb. helyeznek el, majd következhet az alrendszerek kiépítése. Minden uszodatechnikai telepítés ugyanis elsősorban gépészeti szakismereteket igényel.
Az első fontos, kiemelendő gépészeti rendszer a víz tisztításában kulcsszerepet játszó szivattyú: a szivattyú egy szűrőn keresztül forgatja meg a medence vizét. Bár gyakran előfordulnak még egyfázisú berendezések, egyre jobban terjednek a háromfázisú motorok. Igen ám, de ekkor feltétlenül javasolt telepíteni fázissorrend aszimmetria-védelmet. Ennek feladata a bekötött három fázis sorrendjének figyelése, ami abban az esetben, ha bármelyik fázis elmegy, letiltja a motort. A motor ugyanis két fázisnál is mozgásban marad, de károsodhat. Illetve, ha megbolygatják a fázissorrendet (például egy fogyasztásmérő-csere során), akkor a szivattyúból "tolattyú" alakulna ki: ez is gyakori probléma, ne becsüljük le a veszélyt.
Általánosságban kiemelhető, hogy a rendszeresen telepített szivattyúk teljesítménye 750 W-tól 4 kW-ig terjednek. Arra is oda kell figyelni, hogy több szivattyú telepítése esetén ezek ne egyszerre induljanak, ne terheljék le túlzott mértékben a hálózatot. A szivattyúk üzemideje természetesen korlátozva van: egy családi házhoz tartozó medencénél a tisztítási funkció végett elég 8-10 órát üzemelniük a berendezéseknek.

Amennyiben feszített víztükrű medencéről beszélünk, akkor feltétlenül telepíteni kell egy ún. kiegyenlítő tartályt is: ha rengeteg ember egyszerre beugrik a medencébe, akkor a feleslegessé váló víztömeget ebbe vezetik el. Amennyiben pedig a víztömeg túlcsordulna, akkor a felső szintérzékelő kapcsoló elindítja a szivattyút, hogy a felesleges (tisztított) víz ne a csatornába folyjon el. Az alsó szintérzékelő működésbe lépésekor a szivattyú működését letiltják a károsodás megelőzésének érdekében: erről adott esetben egy mágnesszelepet is lehet működtetni, amellyel a feltöltést szabályozzák a kívánt mértékig a városi vízhálózatról. 
Noha látható, hogy alapvetően gépészeti elemekről van szó, s az elektromos bekötés nem képez rendkívüli feladatot, olyan szempontokra is ügyelni szükséges, mint például a motorikus elemek megfelelő védelme. Belépnek tehát bizonyos logikai elemek is: olyan egyszerű dologra kell gondolni, mint hogy a szivattyú nem járhat "szárazon", mert ez meghibásodáshoz vezethet. Ezen logikai lépések megtételére csak kommunális létesítményben használnak mikrovezérlőket vagy kisebb PLC-ket: családi házas volumenben például leggyakrabban egyszerű mágneskapcsolókkal, kontaktorokkal, relékkel, úszókapcsolókkal stb. oldják meg a fenti nehézséget. Ezek 12 V-on működnek: 12 V-os reléken végzik a motorvezérlést.
A medencék temperálásánál több megoldás is bevezetést nyert. Leggyakrabban az épületben található kazánból nyerik a meleg vizet, ami egy hőcserélőn keresztül melegíti a medencében lévő vizet. A hőcserélőt a gépházban helyezik el: primer oldalon szokásosan réz- vagy vascsöveket alkalmaznak, de szekunder oldalon nagyon gyakran PVC-csőben vezetik a vizet. Még a városi strandok gépházainál is előfordul ez a megoldás. Az elhelyezett hőmérséklet-érzékelő jelzi a termosztát felé az aktuális állapotot: amennyiben szükséges, akkor egy jeladó kábelen keresztül lehet ezt kommunikálni a kazánnal. Fontos tényező a kazán felől érkező víz hőmérséklete: ne felejtsük el, hogy a PVC-rendszer túl nagy érték mellett már deformálódhat! Ezért a vezérlésbe be kell építeni azt, hogy csak akkor adható a medencének hőmennyiség, ha jár a keringtető szivattyú: így oldható meg a csőrendszer folyamatos hűtése. Természetesen van lehetőség elektromos fűtés beépítésére is: ilyenkor a gépházba 3; 4,5; 6; 12 kW-os berendezéseket telepítenek.
A medencék tisztítását szakemberek tervezik meg: ők döntenek arról, hogy az adott paraméterek mellett milyen savas és lúgos anyagokat lehet alkalmazni. Noha házi medencéknél gyakran még mindig kézzel oldják meg a feladatot, egyre elterjedtebbek az automatikus vegyszer-adagolók. A medence vizét átfolyatják egy rendszeren, amely kiértékeli annak tulajdonságait: a pH-érték függvényében savat (pH-) vagy lúgot (klór) vezetnek a vízbe egy adagolószivattyú segítségével. Fontos megint csak, hogy a keringtető szivattyúk üzemeljenek: ellenkező esetben az anyagokat vízbe juttató fúvókák eltömődnek.

A gépészeti rendszerek fő blokkjait a medence mellett elhelyezett gépházakba szokták telepíteni: ezek csupán pár négyzetméteres kis helyiségek, amelyek azonban kialakításuknál fogva sok bosszúságot okozhatnak (alacsony belmagasság miatt előfordulhat fekve vagy térden folytatott szerelés stb.). Itt helyezkedik el általában a már említett vezérlőszekrény is.
Mint minden "vizes" telepítésnél, a villamos szakember számára elsőrendű feladat a biztonsági megfontolások mérlegelése: olyan apró tényezőket kell itt figyelembe venni, mint például a megfelelő sávrendszer (0-ás, 1-es és 2-es sáv) betartása (pl. a medence közvetlen belsejében - 0-ás sáv - csak törpefeszültségű, IP68-es védettségű berendezések installálhatók), a legalább 30 mA-es áramvédő-kapcsolók alkalmazása, a megfelelő IP-védettségű készülékek kiválasztása stb.
Külön kell taglalni azt a kérdést, hogy a medencetechnikában nagyon sok olyan fémelem található, amelyet be kell kötni az EPH-rendszerbe. Léteznek olyan medencetípusok, amiket kifejezetten fémváz alapján állítanak össze. Csakúgy, mint a gépházban található egyéb eszközöket (gépészelemek, csőhálózat stb.), ezeket is be kell kötni az EPH-ba a megfelelő keresztmetszetű vezetékkel.
Ha realistán közelítjük meg a kérdést, le kell szögezni, hogy számos kisfeszültségű elektromos berendezést nem lenne szabad a sávszabályok miatt oda bekötni, ahová a telepítő szerelők végül is elhelyezik. Ilyen például az ellenáramoltató 2,2 kW-os szivattyúja. Miről is van szó? A magunk részéről azt javasoljuk, hogy ha ilyen kényszerhelyzet lép fel, akkor vagy utasítsuk el a beszerelést, vagy legalább az összes biztonsági berendezést építsük be.
Az élményelemek felsorolásánál ki kell emelni a világítástechnikai eszközöket. Leggyakrabban 300 W-os 12 V-os reflektorok telepítését igénylik a megrendelők. Gyakran elvárás, hogy ezek a reflektorok külön kapcsolhatók legyenek az épületinstallációban beszerelt általános világítástól. Így csak a víz alatti fényforrások működnek a lubickolás alatt. A szerelőnek azonban ügyelnie kell a vezeték-keresztmetszetre: egy ilyen reflektor áramfelvétele 27-30 A, így indokolt a 6-os vagy 10-es (mm2) keresztmetszetű vezetékek alkalmazása. Szintén fontos, hogy lehetőség szerint a lámpatestek minél közelebb kerüljenek a transzformátorhoz. Amennyiben a megrendelő igényli, a medencetér egyes - védett - helyeire is elhelyezhetők kapcsolók, de mód van távirányítóval történő kapcsolásra is.
Ma már a különböző élményelemek felsorolása szinte lehetetlen: a különféle buzgároktól kezdve az úszófolyosókig (ellenáramoltató, hidromasszázs, nyakzuhany.) rengeteg ilyen víztechnikai élmény rendelhető. Felmerül persze a privát felhasználóknál ezek kapcsolhatósága: a legtöbb esetben pneumatikus kapcsolóval oldják meg ezt a kérdést. Így kikerülhető az elektromosság közvetlen használata vizes környezetben.

Anfang József

Forrás: www.vgfszaklap.hu