élmény, a mozgás szabadsága

MEDENCE GYÁRTÁS | TELEPITÉS ORSZÁGOSAN


Előtérben a szinkronúszás:

A szinkronúszás – másnéven műúszás – az úszósporthoz kapcsolódó sportág, amelynek egyéni, páros és csapat versenyszámában a versenyzők művészien kivitelezett gyakorlatokat mutatnak be a vízben, miközben mozgásuk a kísérő zenével és egymással is összhangban van.


Az úszás, a balett és a gimnasztika elegyének tekinthető, melyben elengedhetetlen a hajlékonyság, a precizitás, a magas szintű mozgáskultúra és az erő. A szinkronúszás kifejezetten női sportág - akár a ritmikus gimnasztika.

A szinkronúszás korábbi megnevezése vízi balett volt. Az első komolyabb versenyt a XIX. század végén, 1891-ben Berlinben rendezték, s a megméretés különlegessége az volt, hogy azon kizárólag férfiak vehettek részt… A szinkronúszás azonban 1892-ig nem tekinthető szervezett sportnak. Hamarosan egymástól függetlenül alakultak egyesületek Ausztráliában, Kanadában, Franciaországban, Németországban és az Egyesült Államokban is, s mindenütt másképp nevezték: itt művészi úszásnak, ott díszúszásnak, akadt, ahol mintaúszásnak vagy éppen ritmikus vagy tudományos úszásnak. Britanniában például varietéműsorok részét képezte: a londoni és a glasgow-i színházak színpadán felállított vizes tankos előadások során izmos férfiak, és gyönyörű lányok kápráztatták el a nagyvárosiakat, így a sportág rendkívüli népszerűségre tett szert.

A szinkronúszás lassan elindult a sportággá válás létráján, de a végleges elismertségre még várni kellett. 1907-ben azonban – amikor a szinkronúszást már egyértelműen női sportként jegyezték – ez a pillanat is bekövetkezett. A feltűnően csinos, ausztrál Anette Kellerman a New York-i Hippodrome-ban olyan előadással lepte meg a nézőket, melynek messze földön híre ment. Fiatal lányok tucatjai akartak Anette-re, az első igazi vízi balerinára hasonlítani… Egy évvel később, a londoni Manchester Hotelben megalakult a vizes sportok nemzetközi szervezete, a FINA - nyolc nemzet, a belga, a magyar, a brit, a dán, a finn, a francia, a német és a svéd úszószövetség alapításában - , amely húsz esztendő alatt megötszörözte tagjainak létszámát, és amely a későbbiekben otthont adott a szinkronúszásnak is, egyben komoly szervezeti keretet adva a szakágnak.

A szép lányok meghódították az 1920-as években Kanadát majd az Egyesült Államokat. Az első tengerentúli versenyt Montrealban rendezték 1924-ben, a győztes Peggy Seller lett, aki  később egyeduralkodó lett az első időszakban, és sokat tett a sportág népszerűsítéséért. Az Államokban Katherine Curtis hasonló sikereket ért el, ám a sportág számára a valódi népszerűséget a 40-es években egy harmadik hölgy, a korábbi úszóbajnok Esther Williams hozta meg: az MGM filmgyár által készített vízi musicaljei nyomán a szinkronúszás újra lendületre kapott. Azonban a sportág első, részletes leírása, pontozási szabályainak kiadása Peggy Seller munkáját dicséri.


Az első igazi nemzetközi megmérettetésekre az ’50-es években került sor, s elsőként egyegyelőre bemutatókkal szórakoztatták a közönséget: amerikai és kanadai szinkronúszók az 1951-es Pán-Amerikai Játékokon, illetve az 1952-es helsinki olimpián mutatták be kűrjeiket.

Az előadások nagy sikerére való tekintettel a FINA 1954-ben felvette a szinkronúszást a szervezet sportágai közé. Az 1955-ös Pán-Amerikai Játékon márhivatalos versenyt is tartottak, de 1971-ig elég hányattatott sorsa volt a szinkronúszásnak: 1959-ben törölték az esemény programjából, 1963-ban visszavették oda, 1967-ben ismét törölték, és csak 1971-ben foglalta el helyét véglegesen a műsorban.


Mivel a sportág a FINA tagjai között szerepelt, már az első, 1973-as, belgrádi úszó-világbajnokságon is debütált, míg EB-n egy évvel később, Bécsben. A szinkronúszás olimpián 1984-ben, a Los Angeles-i játékokon mutatkozott be.

Magyarországon 1990-ben indult a szakág útjára, amikor a Magyar Olimpiai Bizottság, a TF és a Bajor Úszó Szövetség összefogásában szinkronúszó-oktatói tanfolyam szerveződött. Az itt végzett hallgatók közül kerültek ki az első hazai egyesületek vezetői, edzői. Az országos sportági szakszövetség 1993-ban alakult meg, s még ugyanebben az évben megrendezték az első magyar bajnokságot is. Versenyzőink a nemzetközi mezőnyben manapság kezdenek el az eddigi magyar teljesítményekhez képest kiugró eredményeket elérni, és reméljük, a 2000-es sydney-i olimpia után ismét köszönthetünk a szinkronúszó versenyzők között egy magyar párost (Czékus Eszter, Kiss Szofi) Londonban.

forrás: www.utanpotlassport.hu